A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
(József Attila)

A semmi ágán ülök éppen,
s nézem a hópelyheket ahogy
szállnak lefelé, ha látnám,
mert rég elmúlt már,
ahogy az időkerék forog,
lassan tovaszállnak a gondolatok..
(unknown)

forgatom a késet magambann. :X erre.most.mit.írjunk?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.