magával ragad és sodor az ár, nem bírok vele, olyan mint a drog, vagy még rosszabb, mint a szerelem; vagy inkább valami eszelős vágyakozás, ragaszkodás, sodródás, I want MORE!, minnél többet kapok, annál többet akarok BELŐLE, de közben le kell állnom néha mert már nem bírom, nem bírom hogy ennyire lassú vagyok, iszonyatos belső feszültséget okoz, az hogy nem tudom hogy mi van benne és mi jöhet még, félek hogy nem fogom megérteni egészen de őrült módon VÁGYOM rá hogy tudjam, a vége se mond semmit, izgató, felkavaró, őrült szeszély...*

*vöriori :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.