ülök a lyukamban mint az egér, és reszketek. mármint a farkam vége. :D "aki másnak ismerőse, az önmagának idegen." (Sz.T.A.) azon gondolkozom, hogy mi az, aminek van értelme. mert ennek sincs. meg annak sincs. amit az előbb olvastam. ha T. meg én összekerülünk, annak általában az…

az a helyzet hogy szörnyű napom volt ma lelkileg annak ellenére, hogy szinte minden adott volt a boldogságomhoz.. avagy éljen a világvége hangulat! :D pedig azt hittem tegnap, hogy sikerült végre túllépnem rajta. de most nem is foglalkozunk ezzel inkább, megyek tovább művelődni…