ülök a lyukamban mint az egér, és reszketek. mármint a farkam vége. :D "aki másnak ismerőse, az önmagának idegen." (Sz.T.A.) azon gondolkozom, hogy mi az, aminek van értelme. mert ennek sincs. meg annak sincs. amit az előbb olvastam. ha T. meg én összekerülünk, annak általában az az eredménye, hogy az egy dolog hogy mond nekem egy csomó okosságot amiben van némi igazság, de amióta olyan nagyon "felnőtt" lett belőle, nekem azóta a puszta jelenlétével is képes folyamatos gyomorgörcsöket okozni..:S ami egyáltalán nem normális dolog szerintem.-.- lehet hogy most ennek sincs értelme, nem merem leírni amire gondolok, utálom a sulykolást.-.-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.