No, ma este rájöttem néhány összefüggésre. de még nem mindre...:O kedves hallgatóim, képzeljétek el, hogy az Embör engem úgy ébresztett ma reggel, hogy a lábamnál fogva kihúzott az ágyból... én meg annyira röhögtem, hogy felébredtem..XD hát ez kész. :D szóval még nem…

Az emberek azért takarják el az arcukat, mert félnek, és azért nem néznek a szemembe, mert félnek. félnek hogy meglátom bennük azt, amit szégyellnek önmagukban...  én már nem félek. :) ♥  

Azt mondják hogy vágyak és mindenféle elvárások nélkül kellene élni, mert ha azok nem teljesülnek akkor a helyüket harag és csalódottság veszi át, ami pedig egyáltalán nem tetsző dolog. nos, az én vágyaim és elvárásaim harag és csalódás nélküliek. ismerem a határaimat,…

olyan könnyű vagyok, mint egy tollpihe. mint egy nagy-nagy tollpihe.^^   Haiku De szép, de szép,ahogy sodródik azidőtlen idők ritmusa. Látom, látom,hasad a hajnal, smosoly fakad az arcokon. Érzem közben,simít a szél,hallom hangod rianását. Tudom, tudom,tova el, gyöngyöt…

Lné azt mondta, hogy túlkomplikálom a dolgokat. igaza van, már csak ezért sem jó a sok fejtörés. pedig én egy igazán elfogadó lélek vagyok, nincs mit tenni. mégis szeretnék a dolgok legmélyére nézni, csak nem tudom hogy kell. nem bízok még magamban eléggé...  a remény az sosem…

Babies... szóval az nem úgy van, hogy a remény hal meg utoljára, neeeeem nem. a remény az sosem hal meg. lehet jönni, és akkor garantálom. :)     az elmém nem hajlandó békében hagyni. valaki billentse fenéken plz.-.-

Noooooooooooooo elfáradtam. a mai naphoz csupán annyi hozzáfűznivalóm van, hogy rejtélyes módon megkaptam amire szükségem volt: kivételesen nem szavak, hanem a töménytelen mennyiségű ölelés formájában.^^ pedig nem is könyörögtem érte, és mégis.^^ mint tudjuk, a gondolatoknak…

Hmm.. vajon honnan is jött nekem ez a zöld-narancssárga színkombináció ötlete a lakodalmi díszítést illetően? :O boldog húsvétot, ma már egészen megkattantam a sok takarítástól (pedig ez még semmi!), és azt énekeltem magamban, hogy 'két kicsi majom, mászik a falon,…

Az ölelések hossza az én értelmezésemben: végtelen. mindenki más értelmezésében: maximum fél perc... ezért akár szomorú is lehetnék, ugyan hová fojtsam vissza az ölelés utáni vágyaimat? vagy inkább ki se engedjem őket? ott várakoznak fogvicsorgatva a ketrecben mint az ugrásra…

Nincsenek szavaim. és így egy kicsit nehéz. így egy kicsit minden nehezebb, mint alapesetben. elfogytak, vagy eltűntek. átvette a helyüket valami más.. még mindig olyan, mintha nem itt lennék, talán mert nem is itt vagyok. csapongunk, az van. és még én ítélem meg magamban a többi…