Behind the scenes.. kicsiny köcsögségek birodalma vagyunk, avagy elképesztő hogy mennyi rosszindulatú, minden hájjal megkent és -ha a másik fúrásáról van szó- mindenféle kicsinyes eszközök tárházát felvonultató személyeKKEL kell együtt dolgoznunk. a szomorú ebben csak az, hogy bárhová is kerüljek az életben, nagy valószínűséggel mindenhol lesznek ilyen kocsogok.-.- a kevésbé szomorú pedig az, hogy az ilyenekkel körülvéve szépen megtanulom lekezelni őket, illetve nem úgy reagálni rájuk ahogy ők azt elvárnák. vagymi.. nem úgy reagálni senkire, megtanulni mindenkit szeretni, legalábbis azokat akik megérdemlik, a többi olyat meg vigyorogva elviselni, és kész. megtanulni, hogy tőlük függetlenül legyen jó kedvem, megerősödni a saját hitemben és mindig csak a jóra figyelni. a rosszból tanulunk még ha szélmalomharc is néha, igaz hogy kibaszottnagy önuralom kell hozzá, de én szeretném megtanulni azt is, hogy tényleg MINDENKIT szeressek, még azokat is akiket utálok meg keresztbe tesznek, de úgy érzem hogy másként NINCS értelme... mert attól nincs jobb ha szeretnek, meg amikor eredendően igaz és pozitív érzéseket váltasz ki emberekből, és nincs jobb annál, mint amikor kérés nélkül és önzetlenül adsz, még ha a tudatlanok ezt nem is értik meg... nem jó elzárni magunkat -mondom én-, talán ez lesz a feladatom ebben az életben. :X

*az Üvegmosó az nem vadakat terelő juhász, a frhánszhiáá konyha pedig egyáltalán nem érdekli. :D de attól még szeretettel várunk, ha esetleg.... ;)*

Ma sikert sikerre halmozunk.^^

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.