Azt szeretjük, amink van...
tegnap éjjel a gerincemnél fogva rántottak vissza a testembe, nagyon furcsa volt, ennyire intenzíven még sosem éreztem.
azt szeretjük, akink van. illetve néha azokat is akik nincsenek, vagy csak lehetnének. a lehetőségek tárháza végtelen. :)
most már megnyugodtunk, ki voltam akadva, Ő is csak ember. nem szándékosan írom le azt a közhelyet, hogy senki sem tökéletes. saját magamról pedig azt sem tudom, hogy mit merjek gondolni ezzel kapcsolatban. mint mondottam volt, szeretném szubjektíven látni az összes történést és képzetet, ami velem kölcsönhatásban áll. vagy pedig úgy leszek vele, hogy megtanulom a konfliktuskezelést, rugdossatok! illetve megpróbálok okosabb lenni. :X
ma olyan voltam, mint az elefánt a porcelánboltban. sőt már tegnap is. és még holnap is olyan leszek, ezt már most eldöntöm. és sírni fogok meg nevetni, mindenkit ki fogok nevetni, nem érdekelnek. aki érteni fogja az úgyis visszamosolyog és együtt nevetünk majd. dáccól. :)

Tínédzserlamúúr^^♥

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.