"aztán tovább lépkedett
a még langyos hamuba,
talált egy kulcscsomót
amivel kicsukta
magát a világból, vagy
magából a világot,
a lényeg, hogy utána
csak befeléé látott..."
(Kisp.)

Ez a nap, ez kész!!!!! még jó, hogy lepattan rólam minden, engem a szeretet bódít már csak.. :X

Kicsukom magam tényleg, csak nem mindig oda, ahová kellene. valahol a tökéletesség mezsgyéjén téblábolok, mászunk felfelé a szakadék szélén. ahogy lehet. -.- tudom ezt most ködös, de mostanság sok minden ilyen ködös. és én még azt hittem, hogy engem lelkileg nem visel meg semmi, pedig de. :O

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.