Igencsak nagy trauma ért az elmúlt percekben: rájöttem, hogy a mostanság éppen szokássá váló kis humorheroldkodásom olyannyira kezd elfajzani, hogy már csak én röhögök azon, amit mondok. ennek ellenére mégis van benne pozitív kicsengés: kurvajól szórakozom...XD mimás, ma már remélem minden úgy lesz ahogy én akarom, ha már nem lesz ott M., elvégre a szeretet is azt mondta, hogy ne függjek senkitől. bárcsak olyan lennék mint ő, még megfelelő példák is vannak előttem. :) úgy érzem, hogy rengeteg mondanivalóm van. o.O

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.