Igaz, hogy sokszor van olyan érzésem amikor írni akarok, hogy áááááááááá nem tudok mit írni, mert nincs is semmi mondanivalóm. (pedig dehogy nincs..) nos, rá kell jönnöm, hogy bele is bolondulnék ha nem írhatnám ki magamból a gondolataimat. I know, a mennyiség sokszor a…

Szombattizennégy. maradjunk inkább ennyiben, holnap kirúgjuk a ház oldalát, már nem itthon, nem kell megijedni, majd máshol. :3 avagy céges pári lesz, én pedig végre kitáncolhatom magamból az egy év alatt felgyülemlett romlááááááááááááááááást. XD vigyáztam. :)

Jaj, igen. napnyugtakor. olyan itt most nem lesz. de pszt! :) 

Amikor a pálinkától csuklasz, és az orrodon jön ki a gőze... nincs is attól jobb érzéss. XD avagy éljen a szombat este eljövetele, jöttömre hogy is van? kelet felől számítsatok. vagymi. holnap majd biztos eszembe jut.^^ bambam. :)

Élj úgy, hogy mindig tudd: merre tartasz, mi vezérel, mitől leszel boldog; hogy úgy élj, hogy megfelelj a legfontosabb embernek: önmagadnak. okos vagyok most, tudom, a néni az majdhogynem szabadkozott a ma este végett, de hát én az a fajta vagyok aki félre tudja tenni a nem létező…

És nem igaz, hogy tegnap nem nézett senki, mert én néztem magamat. ha máshol nem, a tükörben. van amikor kispandát látok, meg kuffert, de csak az egyik szemem alatt reggelente. az Embi is valami ilyesmit mondott, hogy megijedt amikor valamelyik reggel meglátta magát a tükörben, talán…

Jajj, most megint úgy vagyok, hogy kiszaladgálnak a gondolatok a fejembőll... egy hét múlva ilyenkor, és egy évvel ezelőtt ilyenkor..:3 most ugrott be, hogy itthon meg búcsú van, de tudod kinek van kedve kimenni cukorkát venni... pedig még csak nem is vagyok másnapos. :Đ mindenhol…

Teljesen offon vagyok, Mufival az 1984-et néztük ma délután/este, és úgy érzem hogy én azt a filmet nem szeretném még egyszer látni, annyira nyomasztóó. pedig szinte végig az az érzés kerülgetett, hogy mintha én ezt már láttam volna, csak arra nem emlékszek, hogy mikor.…

Úgy csinálok mintha egyedül lennék és mintha ez nekem még jó is lenne, pedig ez nekem egyáltalán nem jó, és nagyon nehéz elhinni hogy nem vagyok egyedül, hogy csak szólnom kell, hogy ne hagyjanak egyedül. amikor másokkal vagyok, akkor is egyedül vagyok, nagyon kevés ember van…

Néha elgondolkodom. például azon, hogy feddhetem-e én meg magam azért, mert egy csöppet sem izgat hogy milyen helyen dolgozom, hogy milyen emberek a főnökeim, hogy mennyit keresek és hogy miért, hogy kitolnak-e velem és miért, hogy ki kivel mit csinál és miért; szóval hogy nekem most…