Igencsak nagy trauma ért az elmúlt percekben: rájöttem, hogy a mostanság éppen szokássá váló kis humorheroldkodásom olyannyira kezd elfajzani, hogy már csak én röhögök azon, amit mondok. ennek ellenére mégis van benne pozitív kicsengés: kurvajól szórakozom...XD mimás, ma már…

M.-mel megint bementünk tegnap a málnásba, csak az volt a baj, hogy nem volt málna. :D mondtam is neki -mivel mind a ketten tokoztunk-, hogy vagy filozófia, vagy norma. aztán csak az lett belőle a végén, hogy egyikünk SEM csinálta meg a normát, ejnye-bejnye. maradt az előbbi. :D én…

Maaacskaa száguld a feeelhőőő szélén, fééényes szempár kíséri útját. :3 Nagyon durva, hogy fogalmam sincs hogy mi módon is írjam ki azt a sok mindent, ami bennem van. rengeteg inger ért az utóbbi időben, javarészt pozitív ingerek, szóval akár itt örömködhetnék is, mégsem…

Denagy-denagy-denagy... ahelyett, hogy az élet szörnyen naagy és komoly kérdésein járatnám a kis agyamat, EZT olvasom. és közben röhögök. mert miért ne?^^ nem gondolnám hogy depressziós vagyok, az Embit már megijesztgettem ezzel -bár sztem nem vette komolyan:D-, de ha az is akarnék…