Amikor már a méreg sem úgy hat ahogy gondolod, száraz könnyeid folynak befelé, megint a hullámvasúton ülsz. kezek tömkelege kapokd Feléd, elhaló mondatok foszlányai suhannak el őrült iramban a füled mellett.. hogy mégis hallod őket, fogalmad sincs hogyan lehetséges. csak mész, most éppen lent vagy az alján. addig igazán biztonságosnak tűnik amíg fölfelé tartunk, aztán hirtelen átesik a holtponton és csak azt veszed észre, hogy zuhansz. valahol élvezed, persze. torkodból ördögi sikítás tör elő, csodálkozol, hiszen magad sem érted. a szíved mintha a fejed fölött dobogna valahol.. most ilyen ez, a sikítást visszanyeled, sőt, az összes előtörni vágyó mondatot visszatessékeled a gyomrodba. lezárod a szád, ezért új utat keresvén a kezedből próbálnak kitörni, érzed ahogy zsibbad. hogy lehet? -kérded magadban, ráfogod hogy az ideg miatt, persze tudod hogy miért. csak azt nem tudod hogy mit is csinálj vele, egy embernek nem elég hogy elmondom, attól nem leszek nyugodtabb hiába is szeretném, szorongunk. kemény meccs lesz, az összes kijáratot meg kell találni, tudod, hiszen magasan ott virít fölötte a felirat: EXIT. :X

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.