Mert nélküled minden ház üres
és minden város lakatlan,
de tudom hogy a szívemben élsz;
itt érezlek szakadatlan.

néha úgy érzem néma vagyok
bár dübörögnek ott legbelül,
a "se szó, se beszéd" zakatol bennem,
dolgozik rendületlenül.

az ajtóm nyitva áll, csoda-e
ha nem jön be senki rajt'? mert
ugyan ki akarna egy nyitott ajtón besétálni
amikor a zárton át sokkal egyszerűbbnek tűnik? :O

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.