omláss.
2014.02.27. 20:09
Ez az érzés egy olyan bizonyosság bennem, ami túlmutat mindenen. akármi is legyen.-.-
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
akit ezért még meg is vernek,
s ki kosztól és mocsoktól véresen
csak téged imád szemérmesen..
Szeretlek, mint fényt a termek,
amit a lélek még fölemelhet,
s a villámló lelkű istenséghez
egy örökkévalón át kiáltozni képes.
Szeretlek, mint lángot a lélek
mikor az éj-lepkék odaérnek,
s a lámpafénytől megrészegülten
kóvályognak ellenszegülten.
Szeretlek, mint test a nyugalmat,
amikor minden úgy ellazulhat
hogy szinte magától foszlik és árad
s viszi magával a legbelsőbb vágyad.
Szeretlek, mint az élet bolondja,
ki önhitét csak magának rontja,
s nyomasztó emlékképed révén
sorait csak önmagának ontja.
Úgy élsz bennem akár a vérem
ahogy a véren az életet értem
ahogyan omlik, és szakad, és érzem
mikor a szívemet érted kitépem.
Szeretlek, jobban a szélnél,
jobban, mint amit te magad kérnél,
szeretlek, s számít, mennyit is érnél
ha utamon immáron Te kísérnél.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zombicska.blog.hu/api/trackback/id/tr905836028
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.