Hatalomvágy. mindig nevetnem kellett legbelül amikor erről olvastam, hogy az embereket megszédíti a hatalom. azt gondoltam, hogy ÉN vagyok a kivétel. maga a megtestesült szelídség és jóság. hogy én sosem akartam hatalmat, nem is akarok most sem, tökéletesen távol áll tőlem a dolog. én meg a hatalomvágy egy mondatban... most viccelsz? ez teljesen nonszensz.. pedig ha jobban belegondolok rögtön előugrik egy példa. nyilván sosem voltam irányító szerepben, az alapvető természetemnél fogva nem is vágyom rá, ez igaz. de amikor mégis megízlelem, akár akaratlanul is! amikor a 'hátha' szele csapkodja az arcomat, és ez az irányítás még valóra is válik. na olyankor csodálatos módon még az én szemeim is vérbe fordulnak..:O igen, csodálkoztam, hogy jé, tényleg. mámorító érzés volt! hogy valaki "engedelmeskedik". NEKEM. talán azért is volt oly csodás, mert a megbízhatatlannak vélt erényeimmel csikartam ki a dolgot. mégis lelkifurdalásom volt közben. és ezt így nagyon nehéz elmondani, hogy miért. általában hagyom a lényeket a maguk útján terelődni abban a hitben, hogy tök fölösleges lenne rájuk erőltetni magam, mert az úgysem lenne jó egyikünknek sem. nincs hatalmam senki fölött, tehát nincs értelme erőlködnöm. és akkor itt jön elő a kérdés: mit is jelent az pontosan hogy hatalmam van valaki fölött? azt fogja csinálni amit én akarok anélkül, hogy kérnem kell, azaz kikényszerítem. na ezért volt lelkiismeretfurdalásom. mondtam én hogy csak le kell írni a dolgokat, amikor az van hogy csak mondás nélkül kigondolom hogy tök jó lenne ha ezt meg azt csinálná és megteszi, azt közös hullámhossznak hívják. :) ha pedig mondom neki az már kérésnek számít, mert úgyis kérem. kérem. :) megvan a magyarázat mindenre, arra is amikor ő bement a patakba és ott lépkedett a köveken és én meg ott maradtam a partról benyúló laposon ő meg átlibbent a másik laposra, és akkor mindenféle összebeszélés nélkül egyszerre tettük le a kövekre szebbik feleinket, és "egy folyóban ültünk" percekig. :) Lné ma azt mondta, hogy olyan jó dolog csak úgy lenni, én meg nem értettem meg. most már igen. maybe. :) ♥

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.