Most már csak egy kérdés van: alvás előtt, vagy alvás után küldjem szét a kérdéseimet és a válaszaimat a szélrózsa minden irányába? az emberi természet nyughatatlansága: amikor épp nincsen problémánk akkor csinálunk magunknak, amikor meg van, akkor pedig még többet csinálunk magunknak. innentől kezdve pedig minden csak nézőpont kérdése amivel kapcsolatban csak annyi a bökkenő, hogy nem csak a saját nézőpontomé. ezek szerint soha az életemben nem lehetek önző semmikor sem egy kicsit sem. faramuci-mucifara, lehet hogy még többet kellene meditálnom. tuudom, mindig ide lyukadok ki. csak azt nem tuudom, hogy mi a fenétől vagyok ennyire jókedvű?^^ :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.