És elképesztő amúgy.. hogy milyenek. és hogy miért. és hogy mennyire szeretnek. még ha látszólag elhagynak is. még ha megviccelnek is hogy nem is érted. még ha nem fogod fel is. és ugyanúgy szereted őket... és csendben vagy és ülsz ahogy a fű nő magadnak, bámulod a páva hátsóját a szemétremélve, és azt mondod amit kell.. és van önálló véleményed, mert senki más nem számít, csak az az egy, annyi kell de csak annyi, azt hiszed hogy okosakat beszélsz már megint, pedig minden csak nézőpont kérdése.. és rájössz. én inkább nem is mondok semmit mostan. :X
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zombicska.blog.hu/api/trackback/id/tr896486393
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.