Ahol bezárul egy ajtó, ott kinyílik egy másik. én is mindig csak önmagamat ismételgetem. :)

"mindig akkor szólal meg amikor kell, és mindig csak annyit mond amennyire szükséged van. dühönghetsz, utálhatod amiért nincs ott mindig veled, rázúdíthatod az indulataidat is.. ő csak körbeölel a hallgatásával, együtt sír veled ha kell, és addig csikizi a talpad, amíg bele nem pusztulsz a nevetésbe...ha kell. ő az, aki nem érti hogy ugyan miért is kéne őt megbecsülni, aki szeret ott lenni ahol segítségre szorulnak. bármilyen messze is legyen."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.