Most vagyunk.. bealszom a takaród alá, a szemeimet is összesírtam már, szeretünk. most vagyunk. okosak, el-esettek, kétségbe-nézelődő szemfenék-bogarak ..amiket megesznek a madarak. szeretünk, és most vagyunk. alvadtak, és olyan túl könnyűek mint akik porból vannak; s porrá lesznek. vagy szoborrá, sziklává vagy vízzé, szemétté; vagy szénné s majd gyémánttá. tükröződünk, túl sokat aludtam vagy túl keveset. sosem voltam itt, és sosem leszek itt. minden csak látszat. :X

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.