Nem igazán szoktam évértékelőket csinálni, de most elgondolkodtam. talán azért, mert 'életemben először' volt miről. :) hiába no, megírtam én tavaly ilyentájt hogy mérföldkő lesz ez a harminc. és akkor még a franc se gondolta komolyan hogy a végén tényleg így lesz..
emlékszem, tavaly ilyenkor az állásajánlat miatt voltam gondban.. amin majdnem mindenki ki volt akadva. az egy elég erős döntés volt a részemről, pláne hogy A-val olyan vérre menő vitát folytattunk az ügyben, mint még soha.-.- amikor szembe mész a 'fölnőttek' sodrával de közben egy kicsit magad is azzá válsz.
aztán egy éve még azt sem sejtettem, hogy ilyenkor már három fős kis család leszünk. :) emlékszem, hogy februárban Al egyszer csak kérdezte hogy megfogant-e már, én meg akkor még nem tudtam róla, pedig pont akkortájt történt. édes nemtudás volt ez. :) meg amikor L-lel már nőnapkor ücsörögtünk a Trenki irodában, és mondtam neki hogy a jelek arra utalnak hogy lehet hogy már terhes vagyok.. akkor tudatosult bennem, hogy valóban. a satsangon még puszit is kaptam a 'cukinapi lehet'-ért.. másnap meg rohantam tesztet venni.^^ 
hálás vagyok hogy minden rendben volt.. és hogy úgy érezhettem, hogy megértem az anyaságra. persze így, hogy már nyakig benne vagyok teljesen másképp látom a helyzetet. xD kívülről mindig könnyen okoskodik az ember.. sok segítséget kaptam azért, hogy idáig eljussak. és nem feltétlenül tudatosan. valahogy mindig elém kerültek azok a helyzetek, tapasztalatok, és információk amikre szükségem volt. és ebben sok embernek volt szerepe vagy így, vagy úgy, amiért nagyon hálás vagyok. tudjátok, ha az Isten nem nyújtja az egyik kezét, akkor nyújtja a másikat. :)
egy éve ugyan azt mondtam, hogy innen már nem "mérem" tovább az éveim számát, de ma jobb ötletem támadt: inkább visszafelé számolok. aztán ha elérem a nullát, akkor majd kezdem előről. :P

köszönökmindentéshiányoztok.-.-

jaés holnap lesz két hónapos.. a szülinapomat meg átírtam az övére immár.^^