megint nagy vagyok és erős és boldog, pedig milyen szarul meg elvonódva voltam még hazafelé jövet meg nyűgösen meg jaj. -.- a boldogság miért mindig csak pillanatnyi állapot? miért juntak rögtön eszembe a szarságok? hülye pesszimista. -.- egyébként meg igaza van az örök optimistának, csak már én sem értem hogy miért. -.- nem hát. :L szóval marad a boldogság, ami abból fakad, hogy hazaérek egy igencsak fostalicska nap után fáradtan és ÉHESEN, és oda nézek, és ott vár a nyúl a TEPSIBEN! :D és csak vár, és nem néz, mert szeme az már nincs, ja meg darabokban van és bele van harapva a combikájába, meg ott a mája, meg rajta a szalonnák, meg hmmmmmmm......^^ ja meg egy fél cent pálinka is ott van, amit valószínűleg a nyúlhoz ittak VALAKIK, és az egyik VALAKI nem itta meg az összeset, úgyhogy a megmaradó kb. másfél centet az én ittam meg, azért is vagyok most NAAAAGY és ERŐS és egyre kevésbé álmos^^ tudtam én hogy ez kell nekem kávé helyettÖ. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.