olyan vagyok mint a kis hangyák, összegyűjtögetem az emberek "morzsáit". néha elhullajtanak egyet-egyet, én meg lecsapok rá. aztán csak vigyorgok mint a vadalma, jóllakottan, mert a morzsák vigyorgásra késztetnek és energiát adnak, mert olyan emberektől vannak, akiket szeretek (és akik tudom hogy nekem hullajtják el^^).

OFF: minden pillanatot értékelni kell, mert nem tudhatod hogy melyik az utolsó.........:X

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.