Annyira durva hogy pont olyan gondolatokról ír, amik engem is foglalkoztatnak, kíváncsi vagyok hogy most melyik szegmense jön éppen az életemnek, milyen változásra van éppen szükségem, mert valamilyenre MINDIG szükségem van. néha félek az újabb találkozásoktól, mert tudom hogy megváltozott, már nem olyan mint régen volt, másként kell hozzá állni ha szeretni akarom. olyan emberről -barátról- van szó, aki egyike volt azon személyeknek akik saját világképem alakulását segítették. picit félek Tőle, mert egyre közelebb kerül a valláshoz, ami engem valamilyen rejtélyes oknál fogva sosem tudott megérinteni. valamiért ódzkodom tőle - Neki ez kapaszkodó. nekem MÁS a kapaszkodó, én az emberekbe igyekszem kapaszkodni, a vallásba már lehet hogy csak azok menekülnek akiknek nincsen más támaszuk. én még nem jutottam el erre a pontra, nem mondom hogy soha nem is fogok, legfeljebb csak remélem, pont a fent említett okok miatt. valamiben hinni kell. és milyen igaza van, hogy önmagunkat kell keresni mindenben, mindig csak a jót, mert ez az érdekünk, ettől fogunk a tükörben csupa arcot látni. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.