Eb ura. ma elmerültem a magam csendességében, semmisemazamineklátszik.

Akkor én már előre elkezdek örülni, és minden nap közelebb ülök egy kicsit. simogatlak a szavaimmal vigyázva, nehogy felsértselek a tüskéimmel véletlenül.. ezek azok, amik visszatartanak attól, hogy túl közel menjek. látod, mindennek megvan az oka.-.-

Gyönyörű példaként vagytok ott előttem, csak a Jóisten tudja hogy miket csinálok. Ő a tanúja mindennek, persze tudom hogy a többiek előtt sem kéne titkolnom, hogy harminc éves koromra kezdek megkattanni... ez az én keresztem, hogy meddig kell még harcolnom önmagammal? azt hiszem az már jó pontnak számít, ha rájövök hogy mit is kéne tennem. :X

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.