a fa, akit Mercédesznek hívtak.
2014.03.05. 23:38
...amikor minden úgy ellazulhat, hogy szinte magától foszlik és árad és viszi magával a legbensőbb vágyad, és kiöli a fejedből az összes gondolatot, és csak vagy. mintha nem is ott lennél, teljesen elveszel a nemlétező időben, semmi sem érdekel, mindenkivel kedves vagy és mindenkivel jól érzed magad. ahogy lehet. na most akkor nagyokosok, mondjátok meg mi legyen? :D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.