Sok minden van, maradjunk annyiban hogy sűrű hetem volt lelkileg; a fizikai tobzódást valahogy mintha jobban bírnám.. lehet hogy ez volt az amire azt mondta Lné, hogy a végletek nem jók, olyan zavarodottan mondta, mintha rettegne tőle, vagy egy kicsit tartana legalábbis.. és akkor most menjek el magamon úthengerrel: zárkózottnak gondolom magam de közben mégis nyüzsis vagyok, ráadásul egyszer azt találtam mondani, hogy én szeretem a kihívásokat. nélkülük unatkoznék az tény és való, de ami sok az sokk. nembíroméneztidegileg. :D a szeretetnek igaza lett: már majdnem teljesen elmúlt a szemhéjrángásom, ahogy figyeltem már csak néha rándul egy-egy kicsikét, mintha lemerült volna benne az elem. :) hazafelé mondtam T.-nek, hogy én ma este fél kilenc körülre teljesen kikészültem, úgy éreztem mintha az ÖSSZES energiámat lecsapolták volna. borzalmas volt.-.- pedig fizikálisan egyáltalán nem volt megterhelő napom, néhány ember miatt viszont majdnem sikerült összekarmolásznom magam, de végül is győzött a nyugalom és a józan ész. ahogy lehet. :) és rájöttem, hogy nekem valahonnan egyre több diót küldenek, és mindegyik k*rvakemény.-.- mit gondolnak ezek, hogy mi vagyok én? mókus? :O -.-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.