Elindultunk Bébíííz, tanítanak, nem bírom elviselni, folyton csak tanítanak. mindenki. és én is magamat, mert belőlem jönnek elő a gondolatok, a belső igazság valahonnan jó mélyről.. mert a szívemben bomba van, én igazán nem kívánok sokat. csak azt, hogy mindenki boldog legyen. :) olyan volt ez a nap, hogy egyszer teljesen fönt vagyunk, aztán meg egyre följebb és följebb, majd süllyedünk, egyre közelebb ér a helikopter a tengerhez.. még mindig egy méterre vagyok a víztől, de ott egyből megtalálnak a zavaró gondolatok, küldik belülről, de ugyanúgy a megoldást is hozzá egyöntetűen. hiába is lennék forrófejű, hiába is tudom hogy mit kellene tennem vagy mit kellett volna.. annak aki most alszik, odaadni mindenemet titokban, csak egy kis rész az enyém belőlem. félek. félek kimondani. mert félek, hogy eltűnik az, ami eddig megmaradt a boldogságból önmagamnak. önző is vagyok talán. adnom kell valahogy Neki is, neked is. mert Te vagy az. akinek először adom, és csak utána magamnak. nem értem én ezt, hogy miért zárkózom el attól, aki a végtelenségig szeret. pedig önmagam vagyok, és újra élek.és változom. :X

"Úgyis változunk, és változik a világ is
Azt hisszük, örökké tart mindez
De talán holnap meghalunk" (Hagymau)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.