komolyra fordítva a szót: lassan most már érik egy kiborulás asszem. -.- reggel még semmi, hiába csipogott ott az a rózsaszín tyúk a buszmegállóban, kezdés után még mindig semmi hogy 116-oznom köllött, azután se volt még mindig semmi, hogy nyolcvanhatszor levertem a kezemet meg szét, meg az ujjamon a kis vágásnak sem tett jót a cibálás. még akkor sem volt semmi mikor a 043-ra egyedül maradtam, sőt, még akkor sem, amikor olyan negyed 2 tájban rájöttem, hogy rohadtul nem leszek vele kész. még az is elment amikor fölém álltak bájologni, akárkik.  aztán amikor leszálltam a buszról és az a picsa folyton nekem jött, na akkor már elindult bennem valami.. és asszem ezzel a k*rva géppel folytatódni fog, mert már most idegbeteg vagyok, pedig még csak negyed órája ültem le.-.- főleg ha a sajátomra nem sikerül visszavarázsolni a netet, na akkor nemtom mi lesz. a legnagyobb fájdalmam pedig a chrome hiánya mellett (amit hamarjában orvosolni fogok), hogy a backspace helyett folyamatosan az "ű" betűt fogom nyomkodni.... egy ideig még biztos.........-.- Dzsóbácsival ma érdekes elmezavarodásba kezdtünk, csak közben megszólalt a telefonom. a buszon meg csak nyúlunk, mint a csigák. elővettem ma a maradék kis jó pillanataimat, hogy legalább az tartsa bennem a lelket, ha már más nincs. :D that's all pumpkins. :X

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.