Jók most a mindenek, napok óta valami megnyugvásfélét érzek. meg stresszt, meg HÁLÁT, meg kiábrándultságot, meg izgalmat meg… valami nyugodt bizonyosságot. amit mindig is éreztem.. tudod, azt az érzést, hogy minden rendben lesz. ezért is vagyok ilyen, már rájöttem. tényleg forog a Föld, de engem az sem érdekel. :) persze érdekel, össze kell hangolni a kettőt, mindig ezt mondják. sokszor érzem azt, hogy igazuk van; az elmém megnyugszik, a lelkem háborog, én meg rettegek.. akkor hol is van az a bizonyos belenyugvás? :O ott kódorog a színfalak mögött, már csak azt kéne megtalálni, hogy pontosan honnan is jön.. ez a nehéz, eldönteni hogy kire hallgassak. hasonlunk.-.-

Igen, egészen meglepődtem amikor a főnökeim megnyilvánulásai megnyugvással töltöttek el, amikor egy tudatosan véletlen összepillantás egy idegennel szintén megnyugvással töltött el; illetve kellemesen furcsának és egyben megnyugtatónak mondható akció-reakciók több olyan személlyel, akik nagyon távoli részeim valahol, mert csak lazán kapcsolódunk. és mégis EZ van. valaki mondja meg… (05.10.)

Hatalomvágy. mindig nevetnem kellett legbelül amikor erről olvastam, hogy az embereket megszédíti a hatalom. azt gondoltam, hogy ÉN vagyok a kivétel. maga a megtestesült szelídség és jóság. hogy én sosem akartam hatalmat, nem is akarok most sem, tökéletesen távol áll tőlem a dolog. én meg a hatalomvágy egy mondatban... most viccelsz? ez teljesen nonszensz.. pedig ha jobban belegondolok rögtön előugrik egy példa. nyilván sosem voltam irányító szerepben, az alapvető természetemnél fogva nem is vágyom rá, ez igaz. de amikor mégis megízlelem, akár akaratlanul is! amikor a 'hátha' szele csapkodja az arcomat, és ez az irányítás még valóra is válik. na olyankor csodálatos módon még az én szemeim is vérbe fordulnak..:O igen, csodálkoztam, hogy jé, tényleg. mámorító érzés volt! hogy valaki "engedelmeskedik". NEKEM. talán azért is volt oly csodás, mert a megbízhatatlannak vélt erényeimmel csikartam ki a dolgot. mégis lelkifurdalásom volt közben. és ezt így nagyon nehéz elmondani, hogy miért. általában hagyom a lényeket a maguk útján terelődni abban a hitben, hogy tök fölösleges lenne rájuk erőltetni magam, mert az úgysem lenne jó egyikünknek sem. nincs hatalmam senki fölött, tehát nincs értelme erőlködnöm. és akkor itt jön elő a kérdés: mit is jelent az pontosan hogy hatalmam van valaki fölött? azt fogja csinálni amit én akarok anélkül, hogy kérnem kell, azaz kikényszerítem. na ezért volt lelkiismeretfurdalásom. mondtam én hogy csak le kell írni a dolgokat, amikor az van hogy csak mondás nélkül kigondolom hogy tök jó lenne ha ezt meg azt csinálná és megteszi, azt közös hullámhossznak hívják. :) ha pedig mondom neki az már kérésnek számít, mert úgyis kérem. kérem. :) megvan a magyarázat mindenre, arra is amikor ő bement a patakba és ott lépkedett a köveken és én meg ott maradtam a partról benyúló laposon ő meg átlibbent a másik laposra, és akkor mindenféle összebeszélés nélkül egyszerre tettük le a kövekre szebbik feleinket, és "egy folyóban ültünk" percekig. :) Lné ma azt mondta, hogy olyan jó dolog csak úgy lenni, én meg nem értettem meg. most már igen. maybe. :) ♥

Szóval az az igazság, hogy sok minden mondanivalóm van, de csütörtök óta nincs netem. mekkora paradoxon.. :D csokikúrára fogtuk magunkat, én nem is akarok enni mást attól majd hátha okosabb leszek. :X képzeld el, hogy ma hozzám ragadt néhány könyv csak úgy, de még a többit sem olvastam el amiket már VISSZA KÉNE ADNI. mileszígy? tudom, undorító szokás. :D de. pont azon elmélkedtem ma azon a bizonyos helyen, hogy annak gyakorlatilag rituáléja van ahogy én a könyveket a "magamévá" teszem. mármint fizikálisan. de itt most nem kell semmi csúnyára gondolni, bár lehet hogy inkább mégsem kéne leírnom...:O kezdjük ott, hogy begyűröm őket a párnám alá, és napokig azokon alszom. amíg meg nem puhulnak. :D ha piszkosak, akkor meg is mosom őket (avagy befekszem velük a fürdőkádba és lemosom róluk a retkes kis ujjlenyomatokat - igen, volt már rá példa..), tehát a megtisztulás is pipa. aztán ha nem elég rongyosak, akkor néhány hétig a táskámban hurcolom őket magammal. így helyes kis viharvert külsejük lesz, kivéve amelyiknek nem (a kölcsönkapottakkal azért nem merem megjátszani :O). aztán a következő a wc... ez a helyszín igencsak fontos tényező, a fürdőkád ezután következik, nyugi. XD az asztalon illetve polcon porosodásról már nem is beszélve. :3 ahogy az egyéb félbenhagyásokról sem. erről ennyit. :) (ez volt tegnap......)

No, ma este rájöttem néhány összefüggésre. de még nem mindre...:O kedves hallgatóim, képzeljétek el, hogy az Embör engem úgy ébresztett ma reggel, hogy a lábamnál fogva kihúzott az ágyból... én meg annyira röhögtem, hogy felébredtem..XD hát ez kész. :D szóval még nem jöttem rá mindenre, olyan volt ma, mintha ott lettem volna. ottottottottott. fél hattól. :3 azért voltam olyan szétszórt jáááááá. :D öh, eevették a zeszemet no. :) meg veteményeztünk is, meg láttunk a kert végén szaaarvast. ott futott tényleg egészen közel, mi meg csak pislogtunk mint hal a szatyorban. :O igen, pont így. :D ennyi. :)

Az emberek azért takarják el az arcukat, mert félnek, és azért nem néznek a szemembe, mert félnek. félnek hogy meglátom bennük azt, amit szégyellnek önmagukban... 

én már nem félek. :) ♥

Azt mondják hogy vágyak és mindenféle elvárások nélkül kellene élni, mert ha azok nem teljesülnek akkor a helyüket harag és csalódottság veszi át, ami pedig egyáltalán nem tetsző dolog. nos, az én vágyaim és elvárásaim harag és csalódás nélküliek. ismerem a határaimat, tudom hogy pont ezért nem szabad igazából nagyot álmodnom, mert ha túl mélyen benne lennék akkor még véletlenül megsérteném magam vele, én pedig egyáltalán nem szeretnék sértett lenni... :O

Azt keressük hogy mi a legfontosabb az életben: hogy én mit érzek, vagy hogy milyennek látnak mások? hogy mennyire lehetek önző, és hogy szabad-e túlbonyolítanom mindent azt remélve, hogy majd így megtalálom a lehetséges megoldást? gondolkozz...

olyan könnyű vagyok, mint egy tollpihe. mint egy nagy-nagy tollpihe.^^

Haiku

De szép, de szép,
ahogy sodródik az
időtlen idők ritmusa.

Látom, látom,
hasad a hajnal, s
mosoly fakad az arcokon.

Érzem közben,
simít a szél,
hallom hangod rianását.

Tudom, tudom,
tova el, gyöngyöt a
disznók elé, dalolunk.

Eldalolom mosolyod,
énekel bennem hangosan,
nem haragszom már. :)

2013.08.15.

Lné azt mondta, hogy túlkomplikálom a dolgokat. igaza van, már csak ezért sem jó a sok fejtörés. pedig én egy igazán elfogadó lélek vagyok, nincs mit tenni. mégis szeretnék a dolgok legmélyére nézni, csak nem tudom hogy kell. nem bízok még magamban eléggé...  a remény az sosem hal meg, így maradtunk. olyanok voltunk ma, mint a gyerekek: csak kukucskáltunk, meg vihogtunk, megvigyorogtunk egymásra teli szájjal. meg a többiekre is, amiből néha vicces dolgok kerekedtek. :D mindezt aktívan munka közben. ;) a szabadság amikor semmi sem fáj, ma megízleltük kissé. mi ez, ha nem eszme? hazafelé meg ÉN vezettem, EGYEDÜL, de nem a cégtől kezdve, ismerős közönség előtt nem égetem magunkat. az összes többi idegen előtt lehet. :D pizamaosztász, táncolni akarok kegyetlenül, olyan zenét hallgattam ma délelőtt, hogy forravérem.-.- :O

fél lábbal az úton vagyok, a másik féllel meg a zsírban. mostmilesz? :O

Babies... szóval az nem úgy van, hogy a remény hal meg utoljára, neeeeem nem. a remény az sosem hal meg. lehet jönni, és akkor garantálom. :)

az elmém nem hajlandó békében hagyni. valaki billentse fenéken plz.-.-