Noooooooooooooo elfáradtam. a mai naphoz csupán annyi hozzáfűznivalóm van, hogy rejtélyes módon megkaptam amire szükségem volt: kivételesen nem szavak, hanem a töménytelen mennyiségű ölelés formájában.^^ pedig nem is könyörögtem érte, és mégis.^^ mint tudjuk, a gondolatoknak teremtő erejük van. :) és még csodálkoztak reggel hogy jó kedvem volt, pedig napközben milyen hullámvasúton ültem.-.- ahogy megtudtam, a saját körülményeihez mérten mindenkinek van valami megoldásra váró nehézsége, főleg ezzel az úttal kapcsolatban.. én egyszerűen csak köszönök MINDENT! :) ♥

Hmm.. vajon honnan is jött nekem ez a zöld-narancssárga színkombináció ötlete a lakodalmi díszítést illetően? :O

boldog húsvétot, ma már egészen megkattantam a sok takarítástól (pedig ez még semmi!), és azt énekeltem magamban, hogy 'két kicsi majom, mászik a falon, örülnek egymásnak, aztán tovább másznak...' tegnapmeeeg, hát azok egészen el vannak vadulva ott a bélyegzőben.^^ ♥

"életed folyvást növekvő szeleteit a folyvást csökkenő időben látva csupán.. ellentmondásban élek mindennel"

Az ölelések hossza az én értelmezésemben: végtelen. mindenki más értelmezésében: maximum fél perc... ezért akár szomorú is lehetnék, ugyan hová fojtsam vissza az ölelés utáni vágyaimat? vagy inkább ki se engedjem őket? ott várakoznak fogvicsorgatva a ketrecben mint az ugrásra kész vadállatok..-.- vicces na. :D az is vicces volt ahogy tegnap majdnem elaludtunk a bélyegzésen.. ma mi lesz? :O

Nincsenek szavaim. és így egy kicsit nehéz. így egy kicsit minden nehezebb, mint alapesetben. elfogytak, vagy eltűntek. átvette a helyüket valami más.. még mindig olyan, mintha nem itt lennék, talán mert nem is itt vagyok. csapongunk, az van. és még én ítélem meg magamban a többi embert a szétszórtságuk miatt. persze csak csendben. egyre több helyen látom azt, hogy az emberek a saját lelküket keresik. igen, ezen továbbra is csodálkozom. bizonyos dolgok még mindig nem értek evidenssé, hiába is érzem bennük a bizonyosságot. eltérülök hol erre, hol arra. nem merek mélyebben belemenni egyikbe sem, van bennem egy félsz attól, hogy bármilyen történés az ellentétes oldal rovására menne.. ezért csak bizonytalanul egyensúlyozok a határon. mint akik az erdő szélén laknak, de mégsem az erdőben, de egészen közel - a Bolond Liz Néni is megtalálta a szavát. :) ezt hívják tökéletes belső megosztottságnak nemdebár? :)

"az álommanó körbeér, fülemülecsattogás és bagolyvihogás közepette visznek a lábaim valahová. célomat csak az ég tudja, belekukkant batyumba a Hold és saját árnyékomat küldi utánam vigyázón, ne félj! nem félek, a gondolataim veled vannak jó helyen a vánkosod alatt, oda menekítettem őket a világi bánalmak elől. tudod, hisz annyiszor mondtam már. kérlek vigyázz rájuk, el ne szaladgáljanak. másképp hogy találnám meg őket? :)"

Tengerre nézős emeleti három fős apartman ala Horvátország. fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!! o.O sosem voltam még a tengernél...o.O na majd most.^^ és majd ott megyünk ahol a Quimbiék forgatták az Autó egy szerpentinent. legalábbis egy meglehetősen hasonló részen.. az Embi azt mondta! :3 kegyetlenül hihetetlen, asszem most már ideje lesz összeszedni magam mert Lné is azt kérdezte hogy akkor minden rendben van? én meg rámondtam hogy igen, pedig akkor még nem is hittem el igazán, aztán eldöntöttem hogy minden rendben lesz és kész. :) ♥

Szerintem az én spirituális fejlődésem valahol a kertben a gazok között fog kiteljesedni. esetleg a csirkeudvarban...^^ fáradt úr, a hétvégén hamucipőkét, ma pedig öltönyt vettünk. persze azt nemnekem. :D igazából nem tudom hogy mit mondjak, majd az okosok felteszik az i-re a pontot. a tegnap esti panaszos imám pedig ím meghallgattatott. :) ♥

Túl sok inger... Á. azt mondta, hogy ő utálja a változásokat, és azt is utálná ha megint költöznie kellene. erről az jut eszembe, hogy valahol én is utálom a változásokat annak ellenére, hogy nagyon durván "ki vagyok éhezve" rájuk... most egy komoly hangvételű írást szerettem volna megereszteni, ennyi lett belőle: azon gondolkodtam, hogy lenne-e olyan ember akinek képes lennék hagyni hogy adott idő alatt mentálisan (vagy akár fizikálisan is) tönkre tegyen? hogy én mit tennék abban a helyzetben ha olyan valaki lenne mellettem, aki elborult aggyal képes lenne emberi mivoltomban megalázni bárki előtt, akár tökéletes tudatában annak, hogy mindezek ellenére nem fogom egy az egyben faképnél hagyni, pedig a bútorokon meg az együtt eltöltött x időn kívül semmi sem köt hozzá. és csak ülnék és bőgnék hogy én igazán mindent megteszek, de az én elvárásaim valahol nem teljesülnek pedig egy általam normálisnak ítélt párkapcsolatnak szerintem ilyen vagy efféle kompromisszumokon kellene alapulnia.. a másikba vetett bizalomról, az egymás iránt tanúsított tiszteletről és szeretetről, illetve az élni és élni hagyni elvről már nem is beszélve. fogom a fejem "jelenség", szerencsére nem saját. ha velem ezt egy olyan ember játszaná el -akár a pasim, a barátnőm, vagy bárki más közelálló személy- hogy ok nélkül olyan szavakat használna rám hogy undorító meg szarházi vagyok, hát szerintem rövid úton lelécelnék és szóba sem állnék az illetővel többé. nehéz ügy, az egészet nem ismerhetem, most így górcső alá véve a dolgokat lehet, hogy ezt sosem tudnám az illetőnek megbocsátani, még több évnyi masszív meditálás után sem.-.-

na de melyikünk a melyik? :3

Kora hajnali eszmefuttatás: azt mondta tegnap az egyik csaj odabent, hogy szeretne ő is olyan nyugodt lenni mint amilyenek mi vagyunk. én meg arra gondoltam, hogy szeretnék olyan idegbajos, de talpraesett lenni mint ő... or maybe I am, I never know. :3 amúgy az Embi pont azt mondta még az éjjel, hogy (Voltaire szerint) az adott lehetőségekhez mérten mindig minden történés a lehető legkedvezőbben alakul, tehát attól jobb nem is lehetne.. a mai napba vajon mit csempésszek? :) (at 04:47 am.)

no a mai csempészkedés is megvolt, a délutánt kellemesen elcsavarogtam Zsúval és a kedves barátnőivel. tehát azon túl hogy kegyetlenül fáradt vagyok, öörülés van.^^ ma pedig végre alszunk.♥

no. :)