Visszatérek a versekhez. különleges kórkép, kezdem a körforgást elölről, újra. kicsit más minden. a keletkezett lyukakat betömik az űr által kihagyott résekbe passzoló történések, vagy csak úgy behegednek maguktól. esetlegesen. ha elszakad a cérna akkor újra felpattannak, de az már sokkal rosszabb, abba már bele kell nyugodni ha újranyílnak a sebek. vagy varrok rá foltot, ez a pecsvörk-technika úgyis olyan menő mostanság. a szokásos kérdéseimet más formában teszem föl, az életem ismét árnyaltabb lett néhány centiméterrel az elmúlt napokban. színátmenetben vagyunk, de csak belül, kívül maradok fekete-fehér. örökre. :)

Kifordultam magamból, én bolond csatnit ettem a fánkhoz, mert hogy az majdnem olyan mint a lekvár.. igen, azt a kis szárított vöröshagymát leszámítva. :D estefelé már olyan jó gondolataim támadtak, remélem ez most már kitart egy darabig, elegem van a befordulásból. akármi is van. és ezt vehetitek fenyegetésnek.-.-

"Mert nekünk egész éjjel
Táncolni kell,
Hogy nehogy meghaljak.
A nőm meg rendes és táncol ő is,
Hadd kopjon a parkett-lakk,
Aztán megunja, hogy ezt is lehet,
A Holdat nézi, minek fogy,
Minek múlik minden úgy el,
Hogy nekünk attól
Lesz több meg jobb. (nemtom.:D)"

(Kisp.)

néma vagy, vagy csak az én fülem halk. lehet hogy nem kapok elég szeretetet, azért álmodom furcsákat. adni pedig olyan jó dolog....o.O M. ma azt mondta, hogy menjek el vérképet csináltatni, néha előhozakodik ezzel a dilivel, de én még állom a sarat már ha éppen nem látom hogy belelépek.-.- szóval hogy lehet hogy azért vagyok oly aluszékony, mert kevés a vas a véremben. de majd lehet hogy inkább utánaolvasok, elvégre mindenkinek megvan a maga baja még szőlőmagrágás nélkül is.. erről jut eszembe, ma végre összefutottam a céklával. na az majd hat. :3

Mert nélküled minden ház üres
és minden város lakatlan,
de tudom hogy a szívemben élsz;
itt érezlek szakadatlan.

néha úgy érzem néma vagyok
bár dübörögnek ott legbelül,
a "se szó, se beszéd" zakatol bennem,
dolgozik rendületlenül.

az ajtóm nyitva áll, csoda-e
ha nem jön be senki rajt'? mert
ugyan ki akarna egy nyitott ajtón besétálni
amikor a zárton át sokkal egyszerűbbnek tűnik? :O

Azt hiszem hogy ma sikerült eltokoznom az agyamat. nem csalás, nem ámítás. :D igazán elgondolkodtató hogy az a bizonyos sz*r merre kavarodik.. nekem ettől függetlenül még mindig jó kedvem van. :) lehet hogy azért, mert agy nélkül gondolkozni sem tudok.^^ fú no ez most mekkora paradoxon lett. inkább be is fejezem. :X

*ki lehet az a rejtélyes A.? ezen agyalok már vagy öt perce...-.- mondjuk most hirtelen beugrott egy lehetséges megoldás. :D*

Hol vagyok? álmomban nyulak rágták az ujjam, az egér pedig úgy szaladt tovább, hogy véletlenül letéptem a farkát. :S a disznó megdöglött, én pedig örültem is meg nem is hogy három napra kikerültem a saját fejemből. örülök hogy elmentünk és örülök hogy haza jöttünk, de most már megint menni kéne valahová hogy örüljek.. majd meglátjuk, hétvéége. :) a lustaság az sajnos megvárt itthon, pedig a dolgok csak szerintem tűnnek olyan nehéznek, egyébként nem azok.-.- 

not at all. :X

tök jó, azt hittem hogy a mai estém arról fog szólni, hogy belesüppedek az önsajnálat bűzös mocsarába, ehhez képest megrendeltem a meghívókat. :) ó mondd, mi lenne velem Nélküled?♥ :$

<<az 5. számot tessék meghallgatni pls.>>

Nem fér el a sok gondolat a fejemben. csakis ez lehet az oka annak, hogy egy csomó mindent elfelejtek.-.- mondtam ma M.-nek, hogy egyszer majd csinálni fogok egy könyvet. ha mást nem, majd a blogomból nyomtatok ki szemelvényeket például A/6-os méretben, az már úgy igencsak vaskos kis darab lesz, elvégre termés az van bőven.. :D a mai nap tovább folytatódott a cirkusz, Lnének ki is fejtettem hogy ugyan mi dolgom lehet nekem azzal, hogy az elmúlt hetekben a környezetemben lévő közeli ismerőseimmel rendre negatív dolgok történnek? én meg nem tudom hogy mit tegyek. segítenék, valahogy. akárhogy. hát most nem is merem leírni hogy mire gondolok, egész nap csak ringattam magam és ki akartam maradni az egész mindenségből, valószínűleg átvehettem a pocsék hangulatot mert sikeresen begubóztam, de szerencsére lelkileg nem érintett meg a dolog. ne akarjam cipelni mások terheit ha már az enyémek nem is olyan nehezek mint a többiekéi. érdekes minden esetre, vagyok olyan elvetemült hogy egész nap ugyanazt a zenét hallgattam végtelenítve.-.-