Eb ura. ma elmerültem a magam csendességében, semmisemazamineklátszik.

Akkor én már előre elkezdek örülni, és minden nap közelebb ülök egy kicsit. simogatlak a szavaimmal vigyázva, nehogy felsértselek a tüskéimmel véletlenül.. ezek azok, amik visszatartanak attól, hogy túl közel menjek. látod, mindennek megvan az oka.-.-

Gyönyörű példaként vagytok ott előttem, csak a Jóisten tudja hogy miket csinálok. Ő a tanúja mindennek, persze tudom hogy a többiek előtt sem kéne titkolnom, hogy harminc éves koromra kezdek megkattanni... ez az én keresztem, hogy meddig kell még harcolnom önmagammal? azt hiszem az már jó pontnak számít, ha rájövök hogy mit is kéne tennem. :X

Úgy szeretlek ahogy
vagy, Kishit,
szeretjük magunkat
örökkön, a többi
csak látszat.

Csalfa teóriák:
az ég és a föld
határán mozgunk-
egyik világból a
másikba ugranék.

Ez most ilyen, és
így, és úgy; füled
botja sem mozdul
ha isteni zajokat
hallasz.

Minden lehetséges-
egyszer a fák is
válaszolni fognak
ha metszés előtt
megöleled őket.

Csak ülök kitágult
szemekkel mint
hajnali bogár az
ablakon; döcög
utánam az élet.

Vontatott-lassú táncba
kezdünk együtt,
ha hagyom, hogy
végül mégis
utolérjen...

(unknown)

Hogy készüljek mindig arra, hogy bármire készen álljak? olyat nem lehet.. egyre jobban van. vele álmodtam, kinevetett ahogy azt a furcsa valamit ettem amiért a Mufi is kinevetett amikor elmeséltem neki. mostanában mindig arra jövök rá, hogy tök fölösleges olyan dolgokon túráztatnom az agyamat, amiket úgysem tudok fölfogni ésszel. lehet hogy inkább ész nélkül kéne, de már mindent? :S sokleszmár.-.-

Kemény István:

KISHIT

rontás ellen

Kishit, Kishit,
kedvesem, Kishit,
pipacsmező,
mezőnyi méreg,
bocsáss meg, Kishit,
Kishit, Kishit,
de most itt foglak
hagyni téged.

A te virágaid
mind vadak, de
én se leszek már
szelíd és senki,
virágozz vadul 
tovább, Kishit,
én meg rohanok
újjászületni.

Újjászületni,
Kishit, kedves,
korábbi címem,
régiségem,
tárgyi emlék, 
hogy min feküdtem
kiásott földként,
és mégis éltem.

Itthagylak, Kishit,
a bűntudatommal,
a kérlelhetetlen 
logikáddal,
emlékül pedig
a törhetetlen
üvegből megőrzött
pár szem szilánkkal.

Megyek, mert vár már 
egy válogatott kis
csapat, a hátra-
levő évek,
többet akarok
érni annál, 
vagy éppen annyit,
amennyit érek.

Sok mindent akarok,
felnőni újra
és gondolkozni is,
ha újra megy majd,
feltámasztani
azt, ami felébredt,
és csalódott arccal
újra meghalt.

Nem válogatni 
eszközökben,
a jövőt uralni
végre egyszer,
megváltani, vagy
megjelölni
vizelettel vagy
képzelettel.

A lánglelkű hülyét
megdicsérni,
a korrekt bölcsnek
ellenállni,
jól titkon rúgni
a társadalmat,
ha meg akar ölni
és zabálni.

Kis vészcsengőket,
szirénákat
fogadni örökbe,
nevelni szépen,
gyerekzsivajban
hajtogatni, hogy
egyszerre mindig csak
egy beszéljen.

Jöjjön csak, aminek
jönnie kell,
aminek dőlni, 
dőljön,
a biztosaknál
legalább eggyel
több dolgok vannak
égen, földön.

Ilyenek járnak
a fejemben, Kishit,
homokos, szomorú
síkra érni,
sietős léptekkel
átvágni rajta,
vagy megfutamodni,
mint a férfi.

Igen, a pokolba
vezető út is
az én céljaimmal
van kövezve,
és tudom, hogy te se
csak gonosz vagy, Kishit,
hanem még ezer más
gyógyfüvecske,

és ezért majd persze
visszavágyom
hozzád, Kishit,
a bizonytalanból,
hogy masszívnak tűnő
roncs legyek újra,
ne megbízhatatlan,
erős kalandor.

És mondogatlak
és emlegetlek,
de mondogathatsz
és emlegethetsz,
Kishit, Kishit,
kedvesem, Kishit,
maradok mégis
egyre messzebb.

------------------------------------------------------------------------

Imre Flóra:

ÉN SZERETEM A REJTÉLYEIDET

én szeretem a rejtélyeidet
tartózkodásod zavart büszkeséged
ahogy nem mondasz nemet sem igent
ahogy a személyes teredet véded

még a játszmáidat is szeretem
mikor nem válaszolsz vagy mikor másra
mikor a mondat mögül hirtelen
felvillan a lélek elhallgatása

a mozdulat és a megtorpanás
a nehézpáncélozott védtelenség
ahogy önmagadnak elébe állsz
rejteni tenger-szemed végtelenjét

meg ne lássák a titkolt benti képet
engedékeny gyönyörű gyöngédséged

♥

Olyan vagyok, mint egy léggömb. mint egy kövekkel telipakolt léggömb.....-.-

https://www.youtube.com/watch?v=RgH56YrhCTA

Ez az érzés egy olyan bizonyosság bennem, ami túlmutat mindenen. akármi is legyen.-.-

Ma az jutott eszembe, hogy Lill is azt mondta, hogy én lebegek. igen, én lebegek. lebegtem egész életemben, és ezután is lebegni fogok. persze le lehet rángatni a valóság talajára egy-két pofon erejéig, de aztán úgyis visszaszállok. annál boldogabbá pedig semmi sem tesz, hogy ha valaki még szeretni is képes engem ezért.. viszont az elmúlt napok eseményei kegyetlenül lerángattak. most már túl vagyok, hála a jó ISTENNEK hogy túl vagyok rajta.. igaza lesz abban Lnének, hogy ilyenkor kapunk segítséget. amikor már előre félsz, hogy majd tutira te találod meg úgy, mert neked még sosem volt az ilyenekhez közöd, és hazaérünk egy fél órával azután kábé hogy elmentünk, és benézel a szobába mert semmi reakció arra, hogy végre hazaértünk amikor MINDIG annyira vár, és... nem tudom leírni, mert még mindig elborzaszt. képtelen lennék újra átélni, pedig már megkeményítettem a lelkem, én vagyok az aki sosem érez semmit mert mindig lebeg, az érzések pedig a puszta földön fekszenek.. mindig szégyelltem magam ezért, mindig azt hittem hogy én vagyok a rossz, mert nem tudom igazából átérezni ezeket a dolgokat, amíg tegnap előtt sajnos rájöttem, hogy ha nem muszáj, akkor ezentúl többé egyáltalán nem is szeretnék semmi ilyesmit érezni.-.- azt hittem hogy nem fogok tudni bemenni hozzá a kórházba, szerencsére egyedül voltam. amikor megláttam mégis megkönnyebbültem, Aaa. elmondta hogy ennyi idősen ő is pont ugyanígy reagált és ugyanezeket gondolta amiket én, nem ért meglepetés, nagyon megszeretgettem ahogy ott feküdt, akár értett belőle valamit, akár nem, én tudom hogy értette, még ha képtelen rá reagálni, akkor is....................... nem tudom hogy miért a szeánszon vártam valamiféle jelet tőle, de ennek ezek szerint még nincs itt az ideje.-.- ezúton köszönök minden gondolatot, minden mosolyt, minden ölelést amit ide hozzám fellebegtettetek. :)

Látod? hamis rózsaszín volt az álmom, pedig Neked el sem mondtam. most már lehet hogy Te álmodod odabent helyettem, vagy ott, ahová éppen mentél, azt már csak az ég tudja... remélem elégedett vagy. én szomorú vagyok, bár most annyira éppen nem. felültem a hullámvasutadra, mostantól egy darabon Te viszed magaddal a lelkem..-.-

Tegnap este a Nyuszkókkal randevúztam.^^ ♥♥♥ a többiről majd személyesen. :P

A macskának kinyitottam a szekrényt, erről az jutott eszembe, hogy majd ha gyerekeim lesznek, majd azoknak is kinyitom a szekrényt hogy eltereljem a figyelmüket arról amit nem akarom hogy csináljanak. persze mindez teljesen a véletlen műve volt. :D ma gerjesztődött odabent a feszültség, a nap végén arra jutottam, hogy valószínűleg én generálom az egészet. csak azt nem tudom, hogy belém ugyan honnan jön. am egy egészen sikeresnek mondható napon vagyok túl, délelőtt sikerült elintéznem a betervezett telefonjaimat, még az égiek is velem voltak közben, ráadásul az eddig bevehetetlennek hitt normát is sikerült teljesítenem. ezzel szépen meg is erősítettem magamnak az egyik kedvenc tézisemet, mely szerint minden csak nézőpont (akarom mondani hozzáállás) kérdése. :3 Lné is odajött hozzám egy kicsit segíteni, komolyan úgy éreztem magam abban az öt percben amíg beszélgettünk, mint a fuldokló aki egy korty levegőhöz jut.. a szeretet pedig onnan jött ma, ahonnan nem is számítottam rá. mindenféle értelemben. :) holnaptól offon vagyok, ne is keressetek.^^